Szeretném megosztani veletek, hogy fotós karrierem egy újabb mérföldkőhöz ért, amikor is októberben lecseréltem a korábbi, Canon EOS 2000D típusú fényképezőgépemet egy Canon EOS R6-ra. Míg az előd egy DSLR, azaz tükörreflexes, APS-C szenzormérettel rendelkező gép volt, addig az új fotós társam már egy MILC típusú, vagyis tükörreflex nélküli, Full-frame szenzormérettel bíró eszköz.
Ez nagy előrelépést jelent a fényképek minőségében, ugyanis sokkal a MILC fényképezőgépek legnagyobb előnye a DSLR-ekkel szemben, hogy könnyebbek, kompaktabbak és technológiailag fejlettebbek. Mivel nincs bennük tükörmechanika, gyorsabb a fókuszrendszerük, fejlettebb szem- és arckövetéssel, valamint jobb jobb videós képességekkel rendelkeznek.
Miért szeretem a Canon EOS R6-ot?
A Canon EOS R6 számomra az a fényképezőgép, amivel végre minden úgy működik, ahogy mindig is szerettem volna. Gyors, megbízható, és pontosan azt a hangulatot adja vissza a képeken, amit fotózás közben érzek és látok.
Ami elsőre lenyűgözött benne, az a Dual Pixel autofókusz – hihetetlenül okos. Mindig megtalálja a tekintetet, még mozgás közben is, így nem kell attól tartani, hogy lemaradok egy pillanatról. A 20 megapixeles full-frame szenzor gyönyörű, természetes színeket ad, amelyek pontosan úgy adják vissza a hangulatot, ahogy a valóságban is érzem. Ez különösen portréknál, páros vagy családi fotózásoknál fontos, mert így a képek nemcsak esztétikusak, hanem igazán őszinték is lesznek.
Emellett a beépített képstabilizátor is hatalmas segítség: kézből fotózva is éles marad a kép, még gyengébb fényben, például naplementében vagy beltéri fotózásoknál.
Az új váz mellé új objektív is dukál
Az új gépváz mellé egy új objektívet is beszereztem – egy Canon RF 85mm F2-t –, és őszintén szólva, azóta szinte le sem veszem a gépről. Ez az objektív valahogy pont azt tudja, amit én szeretek a fotózásban: közel hozza az embert a nézőhöz. Gyönyörűen mossa a hátteret, így a figyelem mindig a modellre kerül, a pillanatra, az arckifejezésre, a tekintetre.
Szeretem, hogy világos, mégis részletgazdag. A képeken megmarad az a természetes hangulat, amit a helyszínen is érezni lehetett. Portréknál egyszerűen verhetetlen: finoman kiemel, de sosem túlzó. És ami a legjobb benne, hogy könnyű, kompakt, mégis profi, így bármilyen helyszínen kényelmesen tudok vele dolgozni, legyen szó egy professzionális beltéri portréról vagy egy szabadtéri, őszi fotózásról.
Összességében a Canon EOS R6-ban azt szeretem leginkább, hogy minden természetesen történik vele. Nem kell vele harcolni vagy túl sokat állítgatni – egyszerűen működik. Csak előveszem, és hagyom, hogy én a pillanatra figyeljek, ne a technikára. Így a fotózás nem válik „munkává” – megmarad annak, amiért elkezdtem: a kapcsolódásnak az emberekkel és a pillanat szépségének megörökítésének.
Ui.: A képekért hálás köszönetem csoporttársamnak, Gyuris Sándornak! 😊